Neked, nekem, nekünk ~ egyperces
POSTED ON: 2014. szeptember 10., szerda @ 8:28 | 0 comments
kezdésnek egy nagyon lágy kis izével jöttem, ami remélem nem veszi el a kedveteket a blogtól. lesz még jobb is, de úgy éreztem, először kicsit bele kell rázódnom ebbe, és csak azután ugrani a mély vízbe, miután megmártóztam a térdig érőben.
egyébként köszönöm a három követőt, leginkább hozzátok beszélek most, és azokhoz, akik még olvasnak, de nem iratkoztak fel, és amúgy nem tudom, hogy van-e ilyen, de ha igen, akkor hozzád is szólok.
A számat rágva
nézek magam elé, nézem őt, ahogy kifejezéstelen tekintettel bámul ki az
ablakon. Annyira szánalmas és tökéletes egyszerre, hogy nem tudom elszakítani a
tekintetem tőle. Várom, hogy rám nézzen, és megjegyezze, mennyire csinos vagyok
ma, mennyire megnőttem, mennyire megváltoztam a legutolsó találkozásunk óta,
ami talán hét éve lehetett. Valami dicséretre várok, egy kedves szóra, ami
felszakíthatja bennem azt a rohadt gátat.
Többször is
megköszörülöm a torkom, de nem figyel, én pedig szívesen rúgnék belé, hogy
érdekeljem, vagy legalább úgy tegyen, mintha érdekelném. De nem teszem meg,
pedig kéne.
Annyira érzelem
kavarog bennem, és mind annyira ellentétes, és fájdalmasan szép, hogy képtelen
vagyok megszólalni. Ülök, egy kicseszett gumiszobában egy pasassal, aki nem
mutat érdeklődést felém, de azért én még reménykedek a lehetetlenben, mint
valami idióta. El kéne mennem, elsétálnom, és vissza se néznem, de nem bírok
megmozdulni. Mintha a lábamat a székhez kötözték volna egy dróttal, aminek két
éle könnyűszerrel belevág a húsomba. Fáj mindenem. A végtagjaim, a nyakam, a
hasam, a hátam, de legfőképp a szívem. Dühömben sírnék, és az asztalt
kaparásznám, miközben sikítozva közölném a fazonnal, hogy kapja be, és dögöljön
meg, és soha többé ne keressen, mert nincs szükségem rá. Magamba fojtom mindezt.
Mindent, amit ki kéne mondanom, az arcába kéne vágnom, de egyébként tudom, hogy
nem érdekelné. Ezért inkább csendben maradok, és tovább nézem őt, várva a nagy
semmire, a nagy valamire, a csodára, és a többi csalódásra. Várok rá. Várom,
hogy megszólaljon, észrevegye, hogy én vagyok az, és hogy tényleg én vagyok, és
visszajöttem hozzá, mert szüksége van rám, nekem pedig rá. Szüksége van a
lányára, nekem az apámra, és nekünk egymásra.
← Older / ♥ back up ♥ / Newer →
Kicsit rólam
Ezúton is közlöm, hogy a bemutatkozásom tele lesz közhelyekkel, és elcsépelt szó viccekkel, amik tönkre vágják a hangulatot, és nagy valószínűséggel pusztítják az agysejteket!
A nevem nem publikus, de álnevem annál inkább: Thea. Csak Thea, de nyitott vagyok a különféle becenevekre addig, amíg azok nem terjednek ki a "nyuszika, cukika, és lócitrom"ig.
Születtem: régen, és nem is olyan régen, de nekem azért régen. Mindenesetre mások szerint fiatal vagyok, én viszont úgy gondolom, hogy minden nappal egyre öregebb.
Veszélyesen vonzódom a művészetért [habár érzékem nincs hozzá], és a természetért. A kettőből talán az utóbbi veszélyesebb fizikailag, az első viszont alkalmanként mentális fájdalmat okozhat [csak mondom].
Budapesten éltem, élek, és fogok is élni még egy jó darabig, de tervezek elzarándokolni Párizsba, ahol aztán majd véletlenül ott is maradok. Amúgy szeretem Budapestet - tényleg.
A zenei ízlésem annyira elcsépelt, hogy mindent meghallgatok, ami fülbemászó, mégis inkább a fekete-fehérért vagyok oda, vagyis az indie, az alternative, és az ezekhez hasonló csodálatos zenei műfajokért.
A hobbim az írás, a zene hallgatás, a sorozatok megszakíthatatlan bámulása, olvasás, filmnézés, és emellett még szeretek nevetni, sírni, beszélni, csendben maradni, álmodozni, aludni, ébren lenni, és végül de nem utolsó sorban lélegezni is szeretek, csak van, mikor elfelejtek.
Imádom az életrajzi filmeket, és könyveket, de csak, ha érdekes emberekről szól, akiknek pöpec gondolkodás módjuk, és világmegváltó terveik voltak, amiket nem tudtak megvalósítani, de azért majdnem sikerült nekik. Szeretem Oscar Wilde-ot, Jim Morrison-t, Kurt Cobain-t, J.D Salinger, Piaf-ot, sőt még Marilyn Monroe-t és Audrey Hepburn-t is, de az abszolút kedvencem akkor is az első négy, és talán a még most is élők közül; Brian Molko, Simon Márton, Robert Downey Jr., John Green.
Szeretek moziba járni, és cukrászdába, na meg a teaházakat is nagyon szeretem, a nevem pedig Thea - és nem tudom, hogy ezt most miért kellett "elsütnöm", mert tényleg pocsék "vicc" lett.
A humorom szar, a gondolkodás módom zűrzavaros, és követhetetlen. A stílusom változó, a gondolataim nagy harcokat vívnak egymással, mivel teljesen ellentétesek.
Amúgy szerintem kedves vagyok, bár kicsit bőbeszédű. Na, és ami még vagyok: elvont, átlagos, visszahúzódó, feltűnő, csendes, csacsogó, érzéketlen, érzékeny, erős, gyenge, és még megannyi más is, de a lényeg, hogy ennyi jellemző közül egypár biztosan illik rám, de mindenki mást gondol rólam, így én is, ezért hagyom, hogy ti jöjjetek rá, milyen is vagyok, milyennek hittek, gondoltok, milyennek látszom etc.
Nem tudom, kinek mutatkoztam be, ki olvasta, de aki megtette annak üzenem, hogy szia, örülök, hogy találkoztunk, remélem tetszeni fog a blogom, és nem tartasz hülyének, nem normálisnak vagy egyéb dolognak, ami amúgy vagyok, de azért nem akarok első látásra [amúgy olvasásra] hülyét csinálni magamból.
Szóval helló, olvasd a blogom, ha akarod, ha tetszik, iratkozz fel, ha nem, akkor mosolyogva integetek neked.
Az utálkozást szívesen fogadom, de mint mindenki, a kedves szavaknak jobban örülök.
Gudbáj!
Elérhetőségek
Hát szóval az elérhetőségek
Írjatok, kövessetek, üzenjetek. Ha írtok, hát szívesen visszaírok.c:
Ask.fm : @hullamhosszu
E-mail : thea.ficart@gmail.com
Tumblr : **nem sokára**